Az önazonosság fontossága...

"Túl lassan kelt fel a nap nagyon lassan jut el hozzánk a hang,
ami elmondhatná: van száz remény, bár lassan nő a fény."

Az elmúlt időszakban igen sok bizonytalanság került felszínre, s bizony a kapcsolatokban érezhető a legjobban. Egy csoportos oldáson voltam a hétvégén, először mentem, nem voltak elvárásaim, ugyanakkor számomra megdöbbentő volt, hogy közel 300 ember és zömében mi nők foglaltunk helyet a teremben. Fantasztikus vezetőkkel és tiszta energiában, szívünket biztonságban megnyitva töltöttük el a közel 5 órát. Volt, hogy a hála suhant át lelkünkön, s volt, hogy a fájdalom mardosta szívünket. Volt, hogy együtt sírtunk és volt, hogy a kacagásunktól volt hangos a tér. Másról sem szólnak az írások, hogy dimenzió kapuk nyílnak, amin ha elég bátor vagy átlépni egy minőségibb élet vár. Vágyakozunk egy Társra, aki nem feltétlenül az Igazi, hanem az Igaz! Lélektársakat, Ikerlángokat, és sorolhatnám kiket várunk, amikkel korlátokat húzunk magunk köré. Lehet, épp ott toporog már előtted az a valaki, akivel lelked már rég egybeforrt, de te be akarsz bújni azokba a biztonságot adó buborékokba, amiket a körülötted lévők elvárnak vagy épp te vagy az, aki fél megélni mindazt, amit a másik adni tud. De ki vagyok én? És honnan tudom, mire van szükségem? Kérdezed sokszor magadtól.

Először is saját érzéseddel kell tisztába kerülnöd és az önazonosságodat megtalálni. Ha ennek birtokába kerülsz, magabiztosan tudod vállalni azt, aki te valójában vagy. Most van itt a lehetőség, hogy az álarcok lekerüljenek, és végre az lehess, aki te vagy! Önazonosság... ez a kulcs nyitja meg előttünk az ajtókat. Légy az, akinek érzed magad s , ha tükörbe nézel, akkor tudd, önmagadért vagy az, aki és nem valaki más tükrében. Önmagaddal kell békét kötnöd, önmagadat kell feltétel nélkül szeretned és elfogadnod ahhoz, hogy kapcsolataidban is magabiztosan tudd felvállalni saját magad.

"Hány ezer arc jön az életben, mit látsz, közülük egy, kit vársz, s egyszer úgyis megtalálsz. Minden összeér, mind, amiről nem is hiszed, minden visszatér. Tudjuk jól, ha a sors beszól mindenki védtelen, s magát nem lépte át még senki sem. , Mennyi az esély, hogy azt válaszd, aki kell?
A sorsodban bízz, s talán ő választ helyetted tán! Hogy értsed, te is a véletlen ölében ülsz. Minden összeér, kezdet s a végzet. Kérdezz meg bárkit, aki élt, rég tudja, hogy minden összeér.

A jövőben bízni az szép. Ezzel él minden új nemzedék. Ha a holnapban még ők sem hisznek,
Vége lesz mindennek. Hányadszor fordult fejére a világ?
De bármi is történt emlékszem rád, és újra itt vagyunk, és újra álmodunk, De szól az értelem ,jön sok félelem, De mi tudjuk jól ami rólunk szól! Szembe megyünk újra a világnak,
Robbanjon a múlt és a hazugság, a szerelem az egyetlen igazság!
Hát fogd a kezem, gyere velem mindenen át!"